2.3. A harmadik korszak: A 70-es évek elejétől 1984-ig

BIHARI OTTÓ (1921 – 1983) jogászprofesszor, akadémikus, intézeti igazgatóként történő megválasztása (1973-1983) lényegi változtatásokat hozott a DTI életében. Bihari Ottó vezetése alatt sor került az intézet teljes infrastrukturális megújulására és alapvető kutatási profilbővítésére. A DTI a magyar területfejlesztési kutatások egyik jelentős elméleti műhelyévé vált. Az interdiszciplináris kutatási célnak megfelelően az Intézet kutatói összetétele a korábbiakhoz képest számottevően kiszélesedett, lényegesen megnőtt a közgazdasági, a jogi, politológiai kutatások súlya. A „hagyományos” földrajzi és történeti kutatások megmaradtak, de sok tekintetben már áttételesen, illetve integrálódva jelentek meg.

A DTI nemzetközi tudományos együttműködési kapcsolatai kiszélesedtek, különösen kiterjedt kapcsolatok alakultak a KGST keretei között folyó komplex környezettudományi, környezetvédelmi kutatásokhoz kapcsolódva, melyeket a földrajztudós Fodor István irányított.

2.4. A negyedik korszak: 1984-től napjainkig

Az MTA Regionális Kutatások Központjának (RKK) létrehozása (1984) ENYEDI GYÖRGY közgazdász – geográfus akadémikus vezetésével, lényeges szervezeti változásokat eredményezett a DTI vonatkozásában, amely ekkor már egy országos hálózat részévé s egyben székhelyévé vált. Ezen országos hálózat megszerveződése sokkal hatékonyabbá tette a kutatásokat, a DTI profilját különösen a regionális politika formálását szolgáló kutatások jelentették. Az RKK létrejötte nyomán a DTI vezetésének modellje átmenetileg megváltozott. A közös székhely okán 1984 - 1991 között az RKK főigazgatója egyben a DTI igazgatói tisztségét is betöltötte. ILLÉS IVÁN országos és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező közgazdászként lett az RKK főigazgatója 1991-ben, aki újra szétválasztotta a két funkciót, s HORVÁTH GYULÁT nevezte ki a DTI igazgatójává.

A területfejlesztési kutatások tekintetében újabb minőségi változások játszódtak le az DTI nemzetközi kapcsolatrendszerében. A „keleti” kapcsolatok megtartása mellett gyorsuló ütemben fejlődtek a „nyugati” kapcsolatok is, lényegesen megelőzve időben a politikai rendszerváltást. A kapcsolatok többszínűségéből mind az intézet, mind pedig a magyar területi tudomány profitált, hiszen a DTI-ben nemzetközi együttműködésben folytatott kutatások nagymértékben hozzájárultak az európai regionális politika alapelveinek, intézményeinek hazai adaptációjához.

ILLÉS IVÁN főigazgatósága alatt az intézet egyszerre vett részt az országos és a nemzetközi tudományos munkamegosztásban. Az 1990-es években a DTI egyrészt az országos folyamatokban (többek között a területfejlesztési törvény koncepciójának a kidolgozása, az Országos Területfejlesztési Koncepció előkészítése), másrészt a dél-dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye) regionális szerveződések kibontakoztatásában vett részt. A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciójának kidolgozása az országban elsőként különleges helyet biztosított az intézetnek a modern magyar területfejlesztési politika megalapozásában. A megyei, kistérségi és városi fejlesztési koncepciók sorával is hozzájárult a területi tervezési gyakorlat megújulásához.

HORVÁTH GYULA RKK főigazgatóvá történt kinevezése után, 1997-től 2013-ig PÁLNÉ KOVÁCS ILONA, jogász, politológus töltötte be a DTI igazgatói funkcióját. A DTI tudományos kutatási profiljában az RKK-n belül, országosan, és nemzetközi színtéren is elsőrendűen a regionális politika modelljei, intézmény és eszközrendszere vonatkozásában markáns szerepet kapott, a dél-dunántúli fejlesztéspolitikai szereplők tervezési tevékenységének szakmai segítése mellett.

2012-ben újabb fordulat következett be az intézet életében az MTA keretében végrehajtott intézeti reform részeként. Az MTA döntése értelmében az RKK, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetével és az MTA Világgazdasági Kutatóintézetével fúzióra lépve, létrejött az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja (KRTK). A szervezeti integráció érintette a Dunántúli Tudományos Intézet helyzetét is. Az irányítási szintek növekedésével elveszítette intézeti státuszát, 2012, januárja óta Dunántúli Tudományos Osztályként működik a Regionális Kutatások Intézetében. Az integráció ugyan konfliktusokkal járt (először az RKK főigazgatója Horváth Gyula, majd az év végén a DTO osztályvezetője Pálné Kovács Ilona mondott le, jelentős létszámcsökkenést kellett végrehajtani), de nem érintette az önállóságot a kutatások vonatkozásában.

2013-tól az osztály vezetője MEZEI CECÍLIA, közgazdász, aki a helyi gazdaságfejlesztés témakörében védte meg doktori fokozatát.