Az intézet tudományos tevékenységében alapvető változást hozott az 1970-es évek eleje. A korábban kezdődött kutatások nagy része befejeződött, illetőleg jelentős mértékben módosult. A korábbi kutatásokra, az intézet eddigi tevékenységére elsősorban a megyei keretekhez illeszkedő kistáji vizsgálatok, a Dél-Dunántúl egyes tájegységeihez való vizsgálódás volt jellemző. E koncepció alapján is születtek olyan jelentős munkák, amelyek kisebb területi, vagy gazdasági egységek történelmi-néprajzi-földrajzi jellegű együttes vizsgálatait végezték el.

A középtávú kutatási terv jelentős átalakulása – az intézeti témacsoportok „A közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos vizsgálata” c. kutatási főirányhoz kapcsolódtak – összefügg az intézet 1974-ben jóváhagyott fejlesztési koncepciójával, az abban megfogalmazott profilváltozással, illetőleg az eredeti feladatkörön belüli súlyponteltolódással.
Az új kutatási irány kialakulását követően, ennek természetes következményeként az intézet egyre fokozottabb mértékben vált a magyarországi területfejlesztési kutatások egyik bázisintézetévé. A régiók és agglomerációk vizsgálatának célja olyan társadalmi, gazdasági és természeti folyamatok, és a köztük lévő összefüggések feltárása lett, amelyek ismeretében tudományos alapra lett helyezhető a körzetek (régiók, agglomerációk) társadalmi-gazdasági életének hosszú távú fejlesztése. Ebből következően külön is hangsúlyozni kell azt, hogy a főként társadalomtudományi jellegű, elsősorban alap-, de bizonyos mértékben alkalmazott kutatások közvetlenül nem kapcsolódnak a közigazgatási határokhoz, hanem elsősorban éppen azokat a természeti, gazdasági, történeti, szociológiai, politikai viszonyokat kívánják föltárni, amelyeket a különböző társadalmi erők a vizsgált területeken a határoktól függetlenül már létrehoztak, és amelyek fejlődését a korszerűség követelménye miatt előre kellett mozdítani.

A profilváltozás következtében az intézet kutatói állományában is jelentős változás következett be, elsősorban a közgazdaságtan javára. Részben ezzel is összefügg, hogy olyan változások adódtak a kutatási módszerekben is, amelyek szélesebb komplexitásra való törekvést jeleztek mind a kutatói témák megközelítését, mind a résztvevő tudományok körét illetően.

Az újonnan megindult, az intézeti többirányúságból és a témák komplexitásából is adódó interdiszciplináris kutatások elsősorban a termelési viszonyok kérdéskörét vizsgálták, de főként gazdaságtörténeti és közgazdasági-gazdaságföldrajzi indíttatásúak voltak. Az első jelentős téma „A pécsi agglomeráció kutatása” volt. A kapott eredmények jelentősen hozzájárultak mind az alap-, mind az alkalmazott kutatások elméleti továbbfejlesztéséhez, mind pedig a területfejlesztési gyakorlat jobb megalapozásához. A vizsgálat során több tudományág segítségével, szociológiai módszer felhasználásával, az ipar, a szolgáltatás, az egészségügy, a sport stb. kérdései kerültek elemzésre, alkalmat adva az agglomeráció-kutatások elvi, módszertani feltételeinek tisztázására is. Ennek eredményeként kerülhetett sor az agglomerálódás tér- és időbeni folyamatainak feltárására, a természeti, társadalmi, gazdasági tényezők tér- és időbeni funkcióváltozásának, az agglomeráció mai belső szerkezetének, területi hatókörének és prognosztikájának felvázolására.

További eredményes munkája volt az intézetnek „A társadalmi-gazdasági és természeti folyamatok kölcsönhatása a Duna–Paks–mohácsi térségben” c. kutatás, amely szintén több tudományág (gazdaságtörténet, néprajz, természeti- és gazdaságföldrajz) együttműködésével folyt. A téma elsősorban alapkutatás jellegű volt, és a terület mezőgazdaságának fejlődésére ható tényezők gazdaságtörténeti és néprajzi szempontú feldolgozását célozta. A vizsgálatokban feltárultak a térség iparának hagyományai, a gyáripar kialakulásának történeti gyökerei. A természeti adottságokat elemezve meghatározták a vizsgált térség geomorfológiai szintjeit. A kutatók jellemezték a terület talajtípusait, értékelték azok szerepét az optimális növénytermesztési szerkezet szempontjából. Ezeken túl kimutatták az ármentesítések és vízszabályozások hatását az ökológiai viszonyokra, feltárták és elemezték a terület gazdasági szerkezetét, és végül a távlati fejlesztést segítő és megalapozó következtetések levonására is sor került.

Az ezen időszakban indult „A Dél-dunántúli régió kutatása” c. intézeti főtémában készült összegző tanulmány a tervezési-gazdasági körzetek és a megyék közötti együttműködés olyan lehetőségeit elemezte, amelyek alapul szolgálhatnak a népgazdaság mezo-szintű tervelemeinek kiépítéséhez, valamint a megyék közötti együttműködés társadalmi-gazdasági struktúrájának feltárásához.

Az intézet ezekben az években egy-egy részterület vizsgálatával, komplex, integrált, matematikai-statisztikai módszereket alkalmazó team-munkájával, eddigi tevékenységével megfelelő tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy kutatásait eredményesen tovább folytathassa a megkezdett irányba. Az ezt követő időszakban két kiemelt témában folytak kutatások:

1. A Dél-Dunántúl gazdasági-társadalmi szerkezetének vizsgálata. A munkák legáltalánosabb célkitűzései a következők voltak: speciális jellegű társadalmi-gazdasági területegységek meghatározása, a köztük lévő kapcsolatrendszer mennyiségi-minőségi kimutatása; vonzáskörzetek feltárása, ezek főbb jellemzőinek, gazdasági súlyuknak a meghatározása, továbbá a területi közigazgatás ésszerűbb módosításához közvetlenül is hasznosítható adatokat szolgáltatni, a társadalmi szükségletek kielégítéséhez hozzájárulni.

2. A komplex vizsgálatokat a közgazdaságtani, igazgatás- és jogtudományi, gazdaságföldrajzi, gazdaságtörténeti, szociológiai, néprajzi, természeti földrajzi és demográfiai megközelítésben végezték a kutatók.

Tudományági megközelítésben összefoglalva az intézetben folyó kutatásokat, az alábbi képet kapjuk. A természeti földrajzi kutatások a természeti környezettípusok meghatározását, a természeti erőforrások mennyiségi-minőségi feltárását, továbbá a gazdaság- és társadalomszerkezet, valamint a környezetátalakulás kapcsolatát vizsgálták. A kutatások a területi tervezés számára kívántak tudományosan megalapozott információkat szolgáltatni a természeti erőforrások megfelelőbb társadalmi-gazdasági hasznosításának előmozdítása érdekében. Vizsgálták a regionális méretű termelésnek, valamint a természeti erőforrások és adottságok jövőbeni kiaknázásának a várható társadalmi hatásait a természet egyensúlyi állapotának fenntartása érdekében. A földrajzi indíttatású környezetvédelmi kutatások integrált társadalom- és természettudományi módszerekkel az egyes termelési koncentrációk és centrumok környezetkárosító tevékenységének tipizálására, az elhárításnak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásainak az elemzésére terjedtek ki. A környezetkárosítás következményeit abból a szemszögből vizsgálták, miként befolyásolják egyrészt a településeken élő népesség é1etkörülményeit, másrészt az ott, vagy a környezetben működő gazdasági egységek termelését. A folyamatok másodlagos funkcióikban elemként megjelenő háttérgazdaság, vagy infrastruktúra részletes vizsgálatához a szükséges elméleti és módszertani eszköztár kidolgozása is e kutatások egyik feladata volt.

A kutatások összességükben a környezetvédelem és fejlesztés regionális szintű hatékony tervezésének elméleti és módszertani vázát kívánták megadni. A gazdasági földrajzi kutatások a régiószerkezet belső (hierarchikus) tagozódásának és a régiók elhatárolásának kutatási módszertanát gazdagították. A regionális közlekedési földrajzi kutatás célja az volt, hogy feltárja a közlekedési hálózatnak a területek régióvá szervezésében betöltött szerepét, hogy a közlekedési pályák hálózati textúrájának, kapacitásának, forgalmának, a rajtuk közlekedő járművek sebességétől függő elérhetőségi időnek figyelembevételével meghatározza a különböző nagyságrendű vonzáscentrumok környékén kialakult vonzásterületeket. A téma kutatásának analitikus része főként kartográfiai módszerekkel (tematikus térképezéssel) történt.

A regionális agrárföldrajzi kutatás célja az volt, hogy feltárja a mezőgazdaság szerkezetének változását és hozzájáruljon a régió belső szerkezetének feltárásához, határainak kirajzolásához a termelési szféra egyik ágának oldaláról. A mezőgazdaság regionális szerkezetének dinamikus vizsgálata elsősorban matematikai-statisztikai módszerekkel történt.

A közigazgatási földrajzi kutatás célja a régió igazgatási területbeosztása földrajzi alapjainak feltárása volt, illetve a Dél-Dunántúl példáján annak felderítése, hogy az igazgatási beosztás során milyen tényezőket vettek figyelembe és milyen okok játszottak közre a területbeosztás többszöri megváltozásában. Településszintű vizsgálatok folytak a települések vonzási viszonyainak tisztázására.

Az egyik történeti munkacsoport a mező- és élelmiszergazdaság, illetve a vizsgált területen élő népesség kölcsönhatásait kutatta. A kutatások eredményeként választ kívánt adni a mikrokörzetek között mutatkozó fejlődési egyenlőtlenségek jellegére és okaira, meg kívánta jelölni azokat az összetevőket, amelyek preferálása, vagy diszpreferálása elősegítheti az egyenlőtlenségek felszámolódását. Végeredményét tekintve tehát területi fejlődési típusokat kívánt ez a munkacsoport megalkotni, hogy ezáltal a lehetséges fejlesztési típusok kijelöléséhez is hozzájárulhasson. Szorosan e kutatási irányhoz kapcsolódtak a párhuzamosan zajló ipartörténeti vizsgálódások is. Az e tárgykörben folyó kutatások az élelmiszergazdaság és az egyéb termelő ágazatok közti bonyolult kapcsolatrendszer feltárásán túl a dél-dunántúli iparszerkezet kapitalizmus kori változásainak a legfontosabb immanens összetevőit is meg kívánták határozni.

A közgazdaságtani kutatások területi egysége a gazdasági körzet, illetve a régió volt. A körzetkutatáson belül a területi mérlegek (input-output) általános elméleti kérdéseivel foglalkoztak. Ezek alkalmazásával a körzet ágazati és infrastrukturális ellátottságát és az infrastruktúra-fejlesztés regionális kérdéseit vizsgálták, elsősorban matematikai-statisztikai módszerekkel. Elméleti vizsgálatként szerepelt ezen módszerek felhasználhatósága a területfejlesztésben. Az ágazati és infrastrukturális kapcsolatok alapján a régión belüli vonzáskörzetek lehatárolási problémái is elemzésre kerültek gravitációs modellek segítségével. A kutatások tárgya a továbbiakban a területi tervezés körzeti, mezo-szintű problémaköre, ezen belül a koordináció kérdése, valamint a területi tervezési egységek és a meglévő közigazgatási rendszer kapcsolata volt.

A jogi és igazgatástudományi kutatások arra irányultak, hogyan nyilvánulnak meg a társadalmi-gazdasági változások a közigazgatási rendszerben és e változásokat miképpen lehet eredményesebben a jog és igazgatás eszközrendszerével elősegíteni. Az elemzések fel kívánták tárni a jelenlegi intézményi-szervezeti struktúra legjellemzőbb vonásait, egy meghatározott térségben lévő állami-társadalmi-politikai szervezetek egymáshoz való viszony- és kapcsolatrendszerét, a vonzáskörzetek eltéréséből adódó problémákat, továbbá az életmódkutatásokhoz kapcsolódó jogi-intézményi aspektusokat, illetve mindezeknek a területfejlesztés kérdésköréhez kapcsolódó törvényszerűségeit. A jogi, és az ezzel összefüggő politológiai indíttatású alapkutatások választ kerestek arra, hogy a jelenlegi igazgatási területegységek mennyiben felelnek meg a közigazgatás elvi-gyakorlati követelményeinek, s hogy milyen új területi igazgatási formák kimunkálása vált szükségessé a hatékonyabb gazdasági és társadalmi együttműködés realizálásához. Mindezekkel szoros összefüggésben a kutatások kiterjedtek arra, hogy az államszervezeti hierarchia formái miként alakultak a területi együttműködés feltételei között, figyelemmel a hatáskörök decentralizálásának és koordinálásának államjogi és államigazgatási jogi kérdéseire is.

A Dunántúli Tudományos Intézet fontos szerepet töltött be az ország egyik kiemelt felsőfokú központja tudományos arculatának alakításában, fejlesztésében is. Hozzájárult a szellemi élet arányosabb területi megoszlásához, a területi munkamegosztás társadalmi hatékonyságának emeléséhez. A kutatási feladatok megoldása megkövetelte, hogy az intézeti kutatók mellett jelentős mértékben támaszkodjon a külső szakmai, tudományos erőkre. Az egyes kutatási témákban a külső munkatársak az összes kutatók számának mintegy kétharmad tette ki. Ezen túlmenően az intézetnek az akadémiai és ágazati kutatóintézetekkel, egyetemi és főiskolai tanszékekkel, állami és társadalmi szervekkel, valamint külföldi intézményekkel meglévő kapcsolatai nagymértékben hozzájárultak célkitűzéseinek megvalósításához. Ezzel az intézet jelentős kutatásszervezési, koordinálási tevékenységet is végzett.

Bihari Ottó 1983-ban bekövetkezett halála után Enyedi György, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos osztályvezetője lett az új vezető, főigazgatói címmel. Tudományos koncepcióját ő egy - Magyarországon addig ismeretlen, ám az európai tudományszervezésben már sikerrel alkalmazott hálózatban működő tudományos szervezetre építette fel. Az 1984. január 1-jén megalakult új intézet, a Regionális Kutatások Központja a Dunántúli Tudományos Intézet és a Földrajztudományi Kutatóintézet (FKI) több egységét (budapesti tudományos osztályát, békéscsabai és kecskeméti csoportjait) egyesítette.

A regionális tudomány önálló diszciplínává fejlődésének feltételei Magyarországon - európai összehasonlításban is - viszonylag korán, ebben a periódusban, a tudományágazat nemzetközi expanziójának időszakában kialakultak. Az RKK 1987-ben elindította a Tér és Társadalom című folyóiratát, 1988-ban megjelent a Területi és települési kutatások című könyvsorozat első kötete - 1992-ig kilenc monográfia látott napvilágot -, 1986-ban megszerveződött az MTA Regionális Tudományos Bizottsága, az MTA területi bizottságaiban területfejlesztési szakbizottságok alakultak, 1989-ben a művelődésügyi miniszter, a JPTE Közgazdaságtudományi Karán terület- és településfejlesztési továbbképző szak alapítását engedélyezte.

A Dunántúli Tudományos Intézet ettől az időponttól kezdve már egy nagyobb kutatási szervezet egyik tagintézményeként működni. Az intézet közgazdász, geográfus, politológus, szociológus és jogász kutatói vizsgálatainak célja az európai és a magyar regionális fejlődés sajátosságainak feltárása és a helyi-területi döntési folyamatok tudományos megalapozása volt. Az intézet munkatársainak és külső szakértőinek számos művelt tudomány területe lehetővé tette komplex, interdiszciplináris munkák elvégzését. A kutatók mindegyike saját területén alapkutatásokat végzett, amelyek eredményei az intézet külső megbízói megrendelésére végzett alkalmazott kutatásokban is hasznosultak. Ebben az időszakban az alábbi kutatási irányok voltak meghatározóak az intézet szakmai tevékenységében:

a) Alapkutatások: A DTI elsődleges kutatási területe a regionalizmus hazai és nemzetközi vizsgálata, a magyar gazdaság, társadalom és települések, illetve az irányítási, igazgatási intézményrendszer regionális szerkezetének alakulása.

• A területi gazdaság- és vidékfejlesztés: a gazdaság területi szerkezetének alakulása, új szervezeti formák megjelenése, az innovációk térbeli terjedése, a területi tényezők és a gazdasági szerkezet közti összefüggés, pénzügyi-jövedelmi folyamatok területi elemzése;
• A hazai regionális politika és területi igazgatás: a magyar területi közigazgatási struktúra továbbfejlesztésének elméleti megalapozása, a területfejlesztési tevékenység elemzése, az önkormányzati rendszeren belül előtérbe kerülő szakmai és hatékonysági követelmények megalapozása (területi tervezés, finanszírozás, a regionális politika egyéb eszközei és intézményrendszere);
• A településhálózat és a társadalom területi szerkezetének vizsgálata: a városok funkcióinak modernizációja, a városhálózat térbeli szerkezete, a falusi települések differenciálódása, demográfiai, szociológiai elemzések;
• Az EU regionális politikája, nemzetközi és interregionális együttműködések;
• Környezeti kutatások (a környezeti válságból kivezető kitörési pontok és a fenntartható fejlődés követelményeinek, céljainak és eszközeinek vizsgálata).

b)  Alkalmazott kutatások: a kormányzati és önkormányzati munkát közvetlenül megalapozó kutatások, amelyek eredményei többnyire az alapkutatások során is felhasználhatók voltak.

• A területfejlesztési politika megalapozása: a területfejlesztési törvény és Országos Területfejlesztési Koncepció megalapozó munkáinak jelentős része a Regionális Kutatások Központja műhelyeiben történt, ezen belül is elsősorban a Dunántúli Tudományos Intézetben. A törvény és a koncepció végrehajtásáról szóló, kétévente készülő beszámolók szakmai és tudományos megalapozásában az intézet szintén szerepet kapott;
• Az EU-csatlakozás regionális politikai követelményei: a hazai cél-, eszköz- és intézményrendszer harmonizálásának tudományos és empirikus megalapozása; nemzetközi interregionális kapcsolatok lehetőségei; országhatárokon átnyúló regionális együttműködések vizsgálata; államháztartás reformja, a közigazgatás korszerűsítése, az önkormányzatok szabályozásának és működésének vizsgálata, a költségvetési szervek gazdálkodásának elemzése;
• Infrastrukturális rendszerek és hálózatok fejlesztésének kutatása: a távközlés, az úthálózat, az egészségügy, a vasút, a repülőterek, a vízgazdálkodás illetékes szervei, illetve a bankok és biztosítótársaságok is az együttműködő partnerek között szerepeltek;
• Részvétel a régiók, nagytájak, városok és falusi térségek fejlesztési programjainak kidolgozásában: e munkák elsősorban a területfejlesztés akkori új intézményei, a megyei, illetve regionális fejlesztési tanácsok, valamint a kistérségi szövetségek és önkormányzatok megbízásából folytak.

Fontosabb kutatási irányok ebben az időszakban:

• Magyarország településszerkezetének fejlődése (a városhálózat átalakulásának demográfiai alapjai, a települési kapcsolatok jellegének és irányainak változása);
• Szerkezetátalakítás és regionális politika (a hagyományos regionális politika értékelése, a szerkezetátalakítás-orientált regionális politika új elemei, intézményei, szereplői, és döntési mechanizmusa Magyarországon);
• Az önkormányzatok fejlesztésének irányai (a modern magyar önkormányzatok működésének feltételei, szerepük a helyi politika alakításában);
• A határ menti térségek fejlesztési lehetőségei (a magyar határ menti települések társadalmi-gazdasági adottságai, fejlődésük útjai, a határ menti együttműködések lehetőségei);
• A területi egyenlőtlenségek kialakulása és gazdaságtörténeti jellemzői (a depressziós és az elmaradott területek fejlődési problémái Magyarországon).

A Dunántúli Tudományos Intézet munkatársai évtizedes tapasztalattal rendelkeztek a terület- és településfejlesztés, illetve az önkormányzati igazgatás és gazdálkodás kérdéseiben. Ezekben az években a fontosabb szakértői jellegű munkák az alábbiak voltak: a Dél-Dunántúl versenyképes fejlesztési stratégiája (1993–1994); erős és gyenge pontok a magyar területfejlesztési politikában (1994); a MATÁV primer körzeteinek társadalmi-gazdasági értékelése (1995); az Európai Unió kelet-európai kibővítésének kohéziós problémái (1997); Pécs városfejlesztési koncepciója (1995); Baranya megye területfejlesztési koncepciója (1996); a Creditanstalt bankhálózat fejlesztésének megalapozása (1997); a siófoki kistérség fejlesztési koncepciója (1997); a magyar regionális politika helyzete és továbbfejlesztésének irányai az EU-hoz való csatlakozás időszakában (1997); a TÁKISZ-ok szerepe a területi közigazgatásban (1998).

Az ezredforduló és az azt követő évek az Európai Unióhoz történő csatlakozásra történő felkészülés jegyében teltek el. A csatlakozást követő időszakban az intézet számos nemzetközi projektbe kapcsolódott be.

Az intézet az ezredfordulóra az európai regionális kutatási hálózat elismert tagjává vált. Kutatási profiljának markáns eleme a kelet- és délkelet-európai térség regionális folyamatainak kutatása. A DTI kiterjedt európai kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Sikeresen működött közre az Európai Unió kutatási, fejlesztési és felsőoktatási programjaiban (ACE, ESPON, EU keretprogramok, Tempus, Phare, Interreg), valamennyi kelet-közép-európai ország, illetve Ukrajna és Oroszország tudományos akadémiájával együttműködési megállapodási szerződés alapján folytat közös kutatásokat.

Az intézet emellett számos hazai kutatási programot valósított meg, illetve sikeres pályázatot bonyolított le ugyanebben az időszakban. A DTI folyamatos kutatásokat végzett a Paksi kistérségben az atomerőmű bővítése, illetve ennek a közvetlen és tágabb környezetére gyakorolt természeti, környezeti és társadalmi hatásairól. Tanulmány készült Pécs regionális központ szerepéről, növekedési pólus hatásáról, a területi közigazgatás és fejlesztés intézményrendszeréről, az Országos településhálózat-fejlesztési koncepció megalapozásáról, továbbá különféle település- és kistérség-fejlesztési koncepciók készültek települési és kistérségi önkormányzatok számára (Paks, Nagykanizsa, Zalakaros, Marcali).

A 2010. év különösen jelentős volt az intézet életében. 2010 legfontosabb rendezvénye a Regional Studies Association éves konferenciájának megszervezése volt Pécsett. A társaság történetének legnagyobb éves konferenciáján több mint 500 résztvevő jelent meg, túlnyomó többségük előadással. Az intézet számára a kétségtelen nemzetközi szakmai presztízs mellett a jövőbeni kapcsolatok építésének fellendülése volt jelentős pozitív hatás, különösen azzal, hogy sikerült a Balkán térségéből és Kelet-Európából résztvevőket vonzani. A személyessé váló kapcsolatok megkönnyítették az OECD-vel közös Balkán-program végrehajtását.
Intézetünk adott helyet a III. kelet-közép-európai regionális szeminárium záró rendezvényének, amelyen lengyel, cseh, szlovák, olasz és magyar előadók vettek részt. A rendezvény az MTA csere-egyezményes programjába illeszkedik. A korábbi lengyel–magyar profilt azonban 2010-ben sikerült kelet-európaivá szélesíteni.

A pécsi Európai Kulturális Főváros programsorozathoz két rendezvénnyel járultunk hozzá, amelyek a konkrét eseményen túl az internetes megjelenéssel szélesebb kört mozgattak meg. A rendezvények célja volt, hogy hozzájáruljanak a városfejlődést hosszabb távon meghatározó értelmiségi, kreatív osztály azonosításához és mozgósításához, majd részvételükkel a város fejlesztési stratégiájának a megalapozásához. 1. „Társadalomtudósok az értelmiség vándorlásáról. El/away/ pódium” címmel workshopot szerveztek a tudásföldrajz, gazdaságfejlesztés, kreatív városok témakörben. 2. „Teret adó miliő” című tudománynapi rendezvényünk témája hasonló volt, a résztvevők köre viszont bővült a helyi szélesebb értelmiségi csoportok, intézmények meghívásával.

2011. december 31-én az MTA Regionális Kutatások Központja az akadémiai reform következtében megszűnt, s az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tagjaként 2012. január 1-től Regionális Kutatások Intézete néven működik tovább. A Dunántúli Tudományos Intézet ennek következtében, mint az MTA KRTK RKI Dunántúli Tudományos Osztálya folytatja tudományos programját.

Felhasznált irodalom:

BABICS András: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének huszonöt éve 1943–1968. – Az MTA II. Osztályának Közleményei, 1968. 17. 55–95. p.

HORVÁTH Gyula (szerk.): A Dunántúli Tudományos Intézet 50 éve. In: A Dunántúl szolgálatában. Előadások Rúzsás Lajos emlékének. Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja, 1995. 9–34. p.

RÚZSÁS Lajos: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének húsz éve és a regionális kutatás. In: Értekezések 1963. Szerk.: Babics A. Akadémiai Kiadó, 1964. 11–31. p.

SZABÓ Pál Zoltán: A Dunántúli Tudományos Intézet és az újjáépülő Dunánúl. Pécs: Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, 1945.