2.1. Az első korszak: A háború és az azt követő 10 éves időszak: 1943-1955

A német tudományos észjárás és megfogalmazás szerint valakinek egy néphez tartozása három tényezőtől függ: 1. származástól, 2. nyelvtől 3. az illető nép sorsának tudatos vállalásától. E három tényezőnek megfelelően a német Kelet-kutató intézetek vizsgálták a települést, a nyelvjárást, a néprajzot, illetve szociográfiát, hogy ezek segítségével a német állam határain kívül élő németség öntudatát fokozzák, és a német „kultúrföld” (Kulturboden) agresszív és hódító fogalmát kialakíthassák. Mivel a Dunántúli Tudományos Intézet e támadás elhárításának gondolatával született, természetes, hogy kutatásaival eleinte e területen mozgott. A fasizmus bukása után azonban ismét felszínre kerültek Kelet-, illetve ezen belül Délkelet-Európa igazi problémái. Nevezetesen a tőkeszegénység, az ipar elmaradottsága, a mezőgazdaság fejletlensége és viszonylagos túlnépesedése, tehát mindazok a valódi problémák, amelyeken segíteni kell. Délkelet-Európa társadalmi struktúrájának ennek nyomán mezőgazdasági társadalomból bizonyos mértékig ipari jellegű társadalommá kellett átalakulnia. a fasizmus ezeket a tényeket egyáltalán nem ismerte fel, ezért célját is abban látta, hogy egy olyan jellegű agrártársadalmat alakítson ki, amelyben a „felsőbbrendű” németségnek dolgoztak és szolgáltak volna Kelet-Európa „alsóbbrendű” leigázott népei.

Már ebben a korszakban is születtek elsősorban Szabó Pál Zoltántól olyan művek, amelyek Pécs városával, illetve annak történeti kérdéseivel foglalkoznak. Mivel SZABÓ PÁL ZOLTÁN elsősorban geográfus volt, így Péccsel kapcsolatban leginkább természetföldrajzi tárgyú munkák jelentek meg tőle. Művelődéstörténeti szempontból viszont kiemelendők azonban azon művei, melyek a településföldrajzi szempontok mellett történeti, kultúrgeográfiai kérdésekkel is foglalkoznak. Témái között ilyenek is előfordulnak:

• Pécs talaja és kultúrája
• Déldunántúl népe
• Pannonföld öt polgársága
• A város keletkezése
• Pécs és a Mecsek
• A kétezeréves Pécs

Ezek mind olyan írások közlemények, melyben kifejti a szerző, hogy Pécs esetében kétezer éves folytonos városról lehet csak szó, melynek fejlődését és virágzását a helyiek tették lehetővé a római időktől kezdve I. István királyon át a magyar uralkodók és a helyi polgárság összefogásával. Ugyanezt az eredményt mutatta ki a Dunántúl többi városaira is, szemben a germán, frank városalapítási elméletekkel. Ilyen tartalmú előadásokat a Dunántúl több városában is tartott, melyekre igen nagy szükség volt, mert a németek propagandagépezete a magyarországi városok német alapítását hirdette.

Az intézet másik két kutatója közül HEGEDŰS LAJOS a magyar nyelv tárgykörében, BABICS ANDRÁS pedig történelmi szemináriumban működve teljesítettek szolgálatot.

Az intézetnek 1947-ig volt munkatársa HEGEDŰS LAJOS. Elsősorban a népnyelvi kiejtést tanulmányozta.

HEGEDŰS LAJOS abból indult ki, hogy a népi kiejtést fonetikai jelekkel visszaadni tökéletesen nem lehet. Ezért a népnyelv anyagának tanulmányozásánál azt az eljárást követte, hogy a beszélgetéseket hanglemezre vette, és az így nyert anyagot tette közzé. Ennek a módszernek az alkalmazásával a negyvenes évek elején nálunk úttörő munkát végzett. A Tolnába települt moldvai csángók nyelvét feldolgozó művéhez az anyagot még szintén, mint az intézet munkatársa gyűjtötte.

A nyelvészeti munka az intézet keretei közt távoztával megszűnt.